A film jelen időben -- a 60-as évek végén -- játszódik. Egy művészekből álló csoport alkotótelepet szeretne berendezni. A felkínált balatoni épületegyüttesről csakhamar kiderül: az 50-es években internálótáborként működött.
A múlt tárgyai, helyszínei, emberei lassan előkerülnek, és apró mozaikdarabkákból lassan kirajzolódik, mi is történt itt. A múlt és a jelen között nem csak az idő a távolság. A gazdag jelennel - bőséges bevásárlás - szemben áll a múltbeli éhezés. A jelenben szabadok vagyunk - nyaralunk, alkothatunk - a múltban foglyok voltunk. Már ez az ellentmondás is elegendő muníciót szolgáltathat egy elgondolkodtató filmdrámához, ám Bacsó Péter azzal teszi igazán drámaivá a történetet, hogy bemutatja: ki volt a fogoly és ki volt a fogva tartó. Sőt: kiből mi lett? Abszurd és igazságtalan helyzet. A múlt szimbólumait ugyan eltüntethetjük - ledöntjük az őrtornyot - de valami azért mégsem stimmel.
Aki szeretné megnézni a filmet, itt megtalálja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése