Gaál István: Zöldár (1965)

A közelmúlt történelmi eseményeinek, társadalmi változásainak feldolgozása a hatvanas évek magyar filmművészetének egyik legfontosabb témája. Ám ezek a filmek nem a politikusok, hadvezérek, hősök szemszögéből mutatják a történéseket, hanem a hétköznapi ember, a kisember szemszögéből. A film főszereplője, Ostoros Marci, Budapestre kerül, ahol egyetemista lesz. Életében először lát vízcsapot, zuhanyzót. Először lesz saját kabátja - eddig mindig csak idősebb testvéreitől örökölte -, és idővel észreveszi, hogy még a szagok is mások, mint otthon. Ugyanakkor már az első pillanattól kezdve furcsaságokat tapasztal. Budapestre érkezve megszólítja egy, a vonaton látott ismeretlen fiatalember, aki meglepő módon nem csak tudja, ki ő, de azt is tudja, hogy nem is az orvosi egyetemre fogják felvenni, hanem magyar-francia szakra. A film kimond dolgokat, amit mindannyian tudunk, tudtunk, de ott, akkor de nem mertünk, nem lehetett kimondani. Kérdéseket fogalmaz meg, amikre nem kaptunk választ, mert fel sem tehettük. A filmben tanúi lehetünk annak, hogy hétköznapi emberek legkülönbözőbb élethelyzeteibe hogyan avatkozik be a politika, a városi emberek világában hogyan uralkodik el a félelem, a falusi közösség lassan hogyan morzsolódik szét...