Ebben a blogban filmélményeimről írok - nagyon röviden. Amatőr filmkedvelő vagyok, úgyhogy ne várjon az Olvasó valamilyen magasröptű esztétikai elemzéseket. Az ismertetőket igyekszem spoilerektől mentesen megírni, így a poénok megmaradnak, ha valaki meg szeretné nézni a filmet. Ha esetleg valaki kommentet ír a filmekhez, kérem, kerülje a spoilereket, vagy ha mégis, akkor a szokásos *** SPOILER **** jelzést alkalmazza.
2012. december 8., szombat
Bacsó Péter: Nyár a hegyen (1967)
A hatvanas évek magyar filmjeinek fontos témája a közeli történelmi múlt feldolgozása. Ezek a filmek azonban nem a nagy hősök, hanem a hétköznapi kisemberek szemszögéből mutatják be azokat az élethelyzeteket, amelyekbe a történelem sodorta őket. Ezek közé tartozik Bacsó Péter számos filmje, közöttük a Nyár a hegyen.
A film jelen időben -- a 60-as évek végén -- játszódik. Egy művészekből álló csoport alkotótelepet szeretne berendezni. A felkínált balatoni épületegyüttesről csakhamar kiderül: az 50-es években internálótáborként működött.
A múlt tárgyai, helyszínei, emberei lassan előkerülnek, és apró mozaikdarabkákból lassan kirajzolódik, mi is történt itt. A múlt és a jelen között nem csak az idő a távolság. A gazdag jelennel - bőséges bevásárlás - szemben áll a múltbeli éhezés. A jelenben szabadok vagyunk - nyaralunk, alkothatunk - a múltban foglyok voltunk. Már ez az ellentmondás is elegendő muníciót szolgáltathat egy elgondolkodtató filmdrámához, ám Bacsó Péter azzal teszi igazán drámaivá a történetet, hogy bemutatja: ki volt a fogoly és ki volt a fogva tartó. Sőt: kiből mi lett? Abszurd és igazságtalan helyzet. A múlt szimbólumait ugyan eltüntethetjük - ledöntjük az őrtornyot - de valami azért mégsem stimmel.
Aki szeretné megnézni a filmet, itt megtalálja:
A film jelen időben -- a 60-as évek végén -- játszódik. Egy művészekből álló csoport alkotótelepet szeretne berendezni. A felkínált balatoni épületegyüttesről csakhamar kiderül: az 50-es években internálótáborként működött.
A múlt tárgyai, helyszínei, emberei lassan előkerülnek, és apró mozaikdarabkákból lassan kirajzolódik, mi is történt itt. A múlt és a jelen között nem csak az idő a távolság. A gazdag jelennel - bőséges bevásárlás - szemben áll a múltbeli éhezés. A jelenben szabadok vagyunk - nyaralunk, alkothatunk - a múltban foglyok voltunk. Már ez az ellentmondás is elegendő muníciót szolgáltathat egy elgondolkodtató filmdrámához, ám Bacsó Péter azzal teszi igazán drámaivá a történetet, hogy bemutatja: ki volt a fogoly és ki volt a fogva tartó. Sőt: kiből mi lett? Abszurd és igazságtalan helyzet. A múlt szimbólumait ugyan eltüntethetjük - ledöntjük az őrtornyot - de valami azért mégsem stimmel.
Aki szeretné megnézni a filmet, itt megtalálja:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)